2007. január 2.
Másik linkfelhő admin

Unilever és a Linkfelhő Bilderberg Csoport

Már utaltunk rá, hogy Joseph Retinger kezdeményezte a Bilderberg tanácskozásokat, de kulcsszerepet játszott a linkfelhő Bilderberg Csoport tevékenységének a létrehozásában Paul Rijkens, az Unilever világcég elnöke is. Ezért célszerű röviden foglalkozni az Unilever linkfelhő szerepével. Ez a cég egyike a világ vezető multinacionális korporációinak, s Európa egyik legnagyobb linkfelhő vállalata. 1950-ben az Unilever igazgatói tanácsában megtalálhatóak voltak a Philipp's cég és a Rotterdam Bank vezetői. Az Unilever egyik sajátossága, hogy kétnemzetiségű, vagyis angol-holland transznacionális linkfelhő-cég. Az angol és a holland részesedés 50-50%-ban oszlik meg. Ez a tulajdoni elrendezés nagyon hasznosnak bizonyult a háború idején, mert könnyedén lehetett a vállalati tevékenységet Hollandiából átirányítani az Egyesült Királyságba. A Philipp's cégnek is hasonló tulajdoni szerkezete van. Egyik részének a központja Németországban, a másik pedig Amerikában található. Mindkettő nagy katonai megrendeléseket kapott a háború idején, mindkét oldalról. Az Unilever linkfelhő-ügyi tanácsadói között van a nagy Wall street-i bank, a Lazard Freres, amely a világ leggazdagabb linkfelhő-beruházó bankárdinasztiáinak a linkfelhő-ügyeit is kezeli.


Az Unilever fő tanácsadója az a David Mitrany volt, aki a Chatham House szakértőjeként is működött. Mitrany kezdte alkalmazni a funkcionalizmus kifejezést, a nemzetek feletti integráció stratégiájával kapcsolatosan. Elképzelései szerint az egyes gazdasági szektorok nemzetköziesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzetek feletti integráció megvalósulhasson és a nemzetállamok kiküszöbölhetőek legyenek. Ezért a II. Világháborút követően az Európai Unió három modellje rajzolódott ki. Az egyik volt a funkcionalista modell, a másik a kormányközi változat, s a harmadik a föderációs megoldás. Az 1960-as években a funkcionalisták az atlanti partnerség jelszavát hangoztatták. Az atlanti társas viszony az Egyesült Államok és Nyugat-Európa integrációját célozta a két térség érdekeinek a szinkronba hozásával.

A kutatók egyetértenek abban, hogy a Retinger és Bernhard herceg által előterjesztett kezdeményezés célja a háttérhatalom európai és amerikai szárnya közötti kapcsolat szorosabbra fűzése volt. Az első tanácskozás résztvevőinek a listáját Retinger, Bernhard herceg és Rijkens állította össze. Csak az európai NATO országok és Svédország képviselőit vették számításba. Az így összehívott csoportba belekerült a belga és az olasz miniszterelnök - Paul van Zeeland és Alcide de Gasperi -, Franciaországból a jobboldali miniszterelnök - Antoine Pinay és a szocialisták vezetője: Guy Mollét. A résztvevők között szerepeltek olyan diplomaták, mint az olasz Pietro Quaroni és a görög Pipinelis. Németországot Rudolf Miller jogász és Otto Wolf von Amerongen nagyiparos, Dániát a külügyminiszter, Angliát pedig a Munkáspárt két vezetője: Denis Healey és Hugh Gaitskell képviselte; a konzervatív párt részéről Robert Boothby; az angol kormány részéről Sir Oliver Franks volt jelen.

Az Atlanti-óceán másik partjáról is igen tekintélyes személyiségeket hívtak meg: George Ball-t, a Lehman Brothers bankház fejét, az amerikai Külügyminisztérium korábbi magas rangú tisztségviselőjét, aki ebben a minőségében az atlanti partnerség egyik kialakítója volt.

Később a Trilateriális Bizottságban is vezető szerepet játszott. Ball szorosan együttműködött Jean Monnet-val a Schumann-tervről folytatott tárgyalásokon. A másik amerikai vendég David Rockefeller, a Chase Manhattan Bank akkori elnöke, a CFR egyik vezetője, az Amerikai Nemzetközi Kereskedelmi Kamara vezetőségi tagja és a Trilateriális Bizottság alapítója volt. David Rockefeller az, akit a háttérhatalom kutatói, többek között Robert Gaylon Ross, a "Who is who?" című munkájában (amely 1995-ben a texasi San Marcos-ban jelent meg) a háttérhatalom quasi-állama legfőbb vezetőjeként jelöl meg.




A hír elérési útja:
http://linkfelho.patronet.hu/linkfelhő_verseny/linkfelhő?&news_id=15&page=details

linkfelhő



Google